csütörtök, szeptember 02, 2004
na leírom most, mert ha most nem, akkor sohasem.
folytatás:
péntek este amikor megérkeztünk, akkor éppen tüzijáték volt. mint kiderült: sajnos nem a mi tiszteletünkre, hanem sörnapok miatt. szóval vacsora után lefeküdtünk aludni. én Árpi (Zoli öcse) ágyába. (ugye milyen jó más ágyában aludni?!) a gépe ott duruzsolt az ágy végibe', de annyira nem zavart, itthon is alszok a bekapcsolt gép mellett simán. éjjel felkeltem arra, hogy Árpi megjött és filmet nézett, de egyből visszaaludtam, nem volt probléma. reggel kelés, készülődés az esti mulatságra. elmentünk a pékhez, elhoztuk a kenyeret. érdekes, hogy náluk a zsemlék nem annyira levegősek, ott tésztával töltik fel, valamint egy virágba rakják össze, nem darabonként. jól is néz ki, ráadásul parkitkus is, könnyebb úgy szállítani. (és nincs a péknek fasza, mert lány :D ) délután elmentünk Zoli egyik rokonainak a házát megnézni. ők valahogy szimpatikusabbak, mint a szülei, meg a házuk is jobban tetszik. utána vissza, készülődés, este mulatság. valahogy én még mindig nme szeretem ezeket az eksüvői dajdajozásokat, szóval erről nem is tudok sokat írni. volt sok finom kaja, élő cigányzenekar (vajon minden ilyen esküvőn, eljegyzésen éneklő embernek ugyanolyan a hangja?), ajándékbontogatás, tüzijáték. utána mi visszamentünk aludni, fáradtak voltunk már. vasárnap reggel Árpi hányt, gyomorrontása volt. délután Zoli egyik barátjának a gyerekét keresztelték meg az unokatesómék. (jó egy bonyolult mondat, mi? :) mi meg Zrenjanint néztük meg, Marika (Árpi barátnője) vezetésével. volt szép bank, helyi nemzetiségi napok, meg sok sok ember. láttunk egy esküvőt is, legalábbis ép pa városháza előtt gyakorolt egy cigányzenekar (számomra fura volt, hogy a megszokott négynegyed helyett tört ritmust dobolt a dobos). és ha már emberek: Szerbiát eléggé megviselte a háború, ez látszik is az embereken és a környezeten. az emberek, egy fokkal kedvesebbek, pozitívabbak, mint a magyarországiak, de bennük is megvan ugyanaz a búskomorság is, amit az idő vasfoga mart beléjük. a lányok mennyiségben többen vannak, mint nálunk, de minőségben nem veszik fel a versenyt, nem hiába a magyar lányok a legszebbek! szó esett ugye az idő vasfogáról. mint már írtam az utak elég rossz minőségűek, a kocsik is, pár helyet leszámítva, a '80-as éveket idézik. alig látni új autót, többnyire a Zastava és persze a Yugo jellemző. érdekes, hogy nem látni Suzukit, egy darab szerb suzut láttam csak, látszik ez nem magyarország. :) vasárnap este alvás, amikor álmodtam, kettőt is. az utóbbi az az volt, hogy az általános iskolai osztályom megint összejött valamilyen tanítás kapcsán és rendre mindenki ott ült a kis angol teremben, a helyén. csak az volt az érdekes, hogy mindenki 5 évvel öregebb és mind ott vagyunk. a másik álmomban Viki szerepelt, akivel vezetésre jártam együtt. valami nagy akciójelenets álom volt, nem emlékszem rá pontosan, akkor sem emlékeztem mindenre. az volt a lényeg, hogy valahonnan megmenekültünk mi ketten, és szorosabb helyzetbe kerültünk, amikor közeledni akartam hozzá. akkor mondta, hogy Már nem vagyok szerelmes beléd! itt meglepődtem, és félbe is szakadt az álom. furcsa volt, mert tudomásom szerint a való életben nem fűződik hozzám semennyire se, csak ismerjük egymást. másrészt azért volt érdekes, mert ilyet még álomban sem mondtak nekem és teljesen meglepő volt ez. hétfő reggel szépen összekészültünk, aztán búcsuzkodás után hazjöttünk. persze odafele 4en, visszafele öten jöttünk a "kocsival", nehogy véletlenül kényelemsen elférjünk. kora este fáradtan hazaértünk. este fel akartam hívni Vikit, hogy neki hogy sikerült a rutinja, de mindig elfelejtem, aztán most meg már késő.
folytatás:
péntek este amikor megérkeztünk, akkor éppen tüzijáték volt. mint kiderült: sajnos nem a mi tiszteletünkre, hanem sörnapok miatt. szóval vacsora után lefeküdtünk aludni. én Árpi (Zoli öcse) ágyába. (ugye milyen jó más ágyában aludni?!) a gépe ott duruzsolt az ágy végibe', de annyira nem zavart, itthon is alszok a bekapcsolt gép mellett simán. éjjel felkeltem arra, hogy Árpi megjött és filmet nézett, de egyből visszaaludtam, nem volt probléma. reggel kelés, készülődés az esti mulatságra. elmentünk a pékhez, elhoztuk a kenyeret. érdekes, hogy náluk a zsemlék nem annyira levegősek, ott tésztával töltik fel, valamint egy virágba rakják össze, nem darabonként. jól is néz ki, ráadásul parkitkus is, könnyebb úgy szállítani. (és nincs a péknek fasza, mert lány :D ) délután elmentünk Zoli egyik rokonainak a házát megnézni. ők valahogy szimpatikusabbak, mint a szülei, meg a házuk is jobban tetszik. utána vissza, készülődés, este mulatság. valahogy én még mindig nme szeretem ezeket az eksüvői dajdajozásokat, szóval erről nem is tudok sokat írni. volt sok finom kaja, élő cigányzenekar (vajon minden ilyen esküvőn, eljegyzésen éneklő embernek ugyanolyan a hangja?), ajándékbontogatás, tüzijáték. utána mi visszamentünk aludni, fáradtak voltunk már. vasárnap reggel Árpi hányt, gyomorrontása volt. délután Zoli egyik barátjának a gyerekét keresztelték meg az unokatesómék. (jó egy bonyolult mondat, mi? :) mi meg Zrenjanint néztük meg, Marika (Árpi barátnője) vezetésével. volt szép bank, helyi nemzetiségi napok, meg sok sok ember. láttunk egy esküvőt is, legalábbis ép pa városháza előtt gyakorolt egy cigányzenekar (számomra fura volt, hogy a megszokott négynegyed helyett tört ritmust dobolt a dobos). és ha már emberek: Szerbiát eléggé megviselte a háború, ez látszik is az embereken és a környezeten. az emberek, egy fokkal kedvesebbek, pozitívabbak, mint a magyarországiak, de bennük is megvan ugyanaz a búskomorság is, amit az idő vasfoga mart beléjük. a lányok mennyiségben többen vannak, mint nálunk, de minőségben nem veszik fel a versenyt, nem hiába a magyar lányok a legszebbek! szó esett ugye az idő vasfogáról. mint már írtam az utak elég rossz minőségűek, a kocsik is, pár helyet leszámítva, a '80-as éveket idézik. alig látni új autót, többnyire a Zastava és persze a Yugo jellemző. érdekes, hogy nem látni Suzukit, egy darab szerb suzut láttam csak, látszik ez nem magyarország. :) vasárnap este alvás, amikor álmodtam, kettőt is. az utóbbi az az volt, hogy az általános iskolai osztályom megint összejött valamilyen tanítás kapcsán és rendre mindenki ott ült a kis angol teremben, a helyén. csak az volt az érdekes, hogy mindenki 5 évvel öregebb és mind ott vagyunk. a másik álmomban Viki szerepelt, akivel vezetésre jártam együtt. valami nagy akciójelenets álom volt, nem emlékszem rá pontosan, akkor sem emlékeztem mindenre. az volt a lényeg, hogy valahonnan megmenekültünk mi ketten, és szorosabb helyzetbe kerültünk, amikor közeledni akartam hozzá. akkor mondta, hogy Már nem vagyok szerelmes beléd! itt meglepődtem, és félbe is szakadt az álom. furcsa volt, mert tudomásom szerint a való életben nem fűződik hozzám semennyire se, csak ismerjük egymást. másrészt azért volt érdekes, mert ilyet még álomban sem mondtak nekem és teljesen meglepő volt ez. hétfő reggel szépen összekészültünk, aztán búcsuzkodás után hazjöttünk. persze odafele 4en, visszafele öten jöttünk a "kocsival", nehogy véletlenül kényelemsen elférjünk. kora este fáradtan hazaértünk. este fel akartam hívni Vikit, hogy neki hogy sikerült a rutinja, de mindig elfelejtem, aztán most meg már késő.
